Kígyó
_Fények, árnyékok
járnak mögöttem.
Csak a csillagszemű Hold őrzi álmom.
Csöndre vágytam, s meglepett a csönd.
Rám zizzent a napfény, ám kígyó állja útját.
Kínzó éjek után a nappalok is némák.
Arcomon a könny, mint patak morajlik.
Nőnek a nádak. Mozartot susognak a fák.
Felfelé nézek. - Hullnak rám szivárvány fények...
Csak a csillagszemű Hold őrzi álmom.
Csöndre vágytam, s meglepett a csönd.
Rám zizzent a napfény, ám kígyó állja útját.
Kínzó éjek után a nappalok is némák.
Arcomon a könny, mint patak morajlik.
Nőnek a nádak. Mozartot susognak a fák.
Felfelé nézek. - Hullnak rám szivárvány fények...
Úttáblák
_ Megyünk, megyünk az
úton,
hiába van cél,
úttáblák térítenek
göröngyös talajon
az ész, s a lélek csak fél.
Nincsenek utak csak gödrök,
a sárba belesüllyed a hegy is.
Kisistenek takarják a napot,
arcunkra jégvirág ül, -
csak nehogy elsüllyedjen a hit is!
hiába van cél,
úttáblák térítenek
göröngyös talajon
az ész, s a lélek csak fél.
Nincsenek utak csak gödrök,
a sárba belesüllyed a hegy is.
Kisistenek takarják a napot,
arcunkra jégvirág ül, -
csak nehogy elsüllyedjen a hit is!
Vár a fény
Hegyek lábánál állok
nézem sziklán és fa törzsén a mohát.
Indulnom kell a csöndnek
szavakon és éjszakákon át.
Megyek, megyek fellegeken
- tán hosszú lesz az út -,
míg végleg megérkezem.
nézem sziklán és fa törzsén a mohát.
Indulnom kell a csöndnek
szavakon és éjszakákon át.
Megyek, megyek fellegeken
- tán hosszú lesz az út -,
míg végleg megérkezem.
Mese és valóság
_ Ha csak egyszer még
újra kezdhetném,
nem várnék csodát,
nem hinném a mesét.
Több a gyalázat
mint hittem volna:
embernek nem ember,
pénz a barátja.
Hazugság és bűn:
az élet ennyi,
s győz a mostoha
miért hát szenvedni?!
Ha tudtam volna,
az út hová visz:
sereget gyűjtök,
mely Emberül hisz.
Farkas a törvény,
kisebb a lépték.
Én csodát várok, de
a mesék már nem hisznek bennem.
újra kezdhetném,
nem várnék csodát,
nem hinném a mesét.
Több a gyalázat
mint hittem volna:
embernek nem ember,
pénz a barátja.
Hazugság és bűn:
az élet ennyi,
s győz a mostoha
miért hát szenvedni?!
Ha tudtam volna,
az út hová visz:
sereget gyűjtök,
mely Emberül hisz.
Farkas a törvény,
kisebb a lépték.
Én csodát várok, de
a mesék már nem hisznek bennem.
Hegy
_ Elszállt belőlem a
szó
a toll még követi kezem.
Indulok hegynek felfelé
tán rám vetül a napfény.
Itt a szerelmet legyőzik
ködben úszó tettek,
az Igaz szót fejfák védik.
Szaporázom léptem, félek
a mocsárba belesüllyed
a hegy is.
a toll még követi kezem.
Indulok hegynek felfelé
tán rám vetül a napfény.
Itt a szerelmet legyőzik
ködben úszó tettek,
az Igaz szót fejfák védik.
Szaporázom léptem, félek
a mocsárba belesüllyed
a hegy is.
Bezárt ajtó
Megtört ég nappala, éje hull ránk,
elmúlt évtizedek sebei ma is fájnak,
a fejfákat világító mécsesek kihunytak
léptünk a mocsárban elsüllyed.
Késő ősz van – tél jön nem tavasz
lehullanak a hitek is az első hóval
bezárjuk jól az ajtót – tán kulcsra is
őrizzük szívünk megmaradt pici melegét.
Sivatag és dzsungel életünk arcunkra hull
a szépséget megtörik a ráncok árnyak
nyitott tenyerünk szívünkre téve
imádkozva – ki tudja meddig – összezárjuk.
_
elmúlt évtizedek sebei ma is fájnak,
a fejfákat világító mécsesek kihunytak
léptünk a mocsárban elsüllyed.
Késő ősz van – tél jön nem tavasz
lehullanak a hitek is az első hóval
bezárjuk jól az ajtót – tán kulcsra is
őrizzük szívünk megmaradt pici melegét.
Sivatag és dzsungel életünk arcunkra hull
a szépséget megtörik a ráncok árnyak
nyitott tenyerünk szívünkre téve
imádkozva – ki tudja meddig – összezárjuk.
_
Világos csönd
_
Hold – Mars – Vénusz
ráfénylenek a Földre
s lesz az éji csönd világos.
Csak ők vigyáznak ránk
s a megnyugodott lelkek.
Tengernyi sebünk ma is fáj.
Bűneinket kire hagyjuk?
Csönd világíts – adj nekünk erőt
hogy ne fájjon az idő …!
ráfénylenek a Földre
s lesz az éji csönd világos.
Csak ők vigyáznak ránk
s a megnyugodott lelkek.
Tengernyi sebünk ma is fáj.
Bűneinket kire hagyjuk?
Csönd világíts – adj nekünk erőt
hogy ne fájjon az idő …!
Játszik az idő
Játszik az idő velem.
Sejtjeim nyugtalan vergődése
nem hisz az elmúlásban.
Csillagok vezetnek utamon
körhinta szerelemért el nem hagyom.
Bezár még tér és idő - de megyek.
Még nyitott tenyérrel várom a tavaszt:
ne haljon belém a szivárvány...
Sejtjeim nyugtalan vergődése
nem hisz az elmúlásban.
Csillagok vezetnek utamon
körhinta szerelemért el nem hagyom.
Bezár még tér és idő - de megyek.
Még nyitott tenyérrel várom a tavaszt:
ne haljon belém a szivárvány...
Égi hegyek
Égi hegyek bomlanak
könnyeik földet áztatnak
halottaink belénk bújnak
lelkünkben az elmúlás sebei fájnak.
Idéz a múlt: századok fehér csontjai
csak foszlott könyvek lapjai
védik tanításukat, éltüket
mely emlékeztet bennünket.
Életük felénk a jövőt hozta
most nem tudjuk mi lesz népünk sorsa.
Kettészakadt kis országunk
Nőjj fel végre hozzájuk!
Égi hegyek bomlanak
tán holnapra kisüt a nap
visszajönnek az elveszett hitek
s nem csak az ég s a csillagok a régiek….
könnyeik földet áztatnak
halottaink belénk bújnak
lelkünkben az elmúlás sebei fájnak.
Idéz a múlt: századok fehér csontjai
csak foszlott könyvek lapjai
védik tanításukat, éltüket
mely emlékeztet bennünket.
Életük felénk a jövőt hozta
most nem tudjuk mi lesz népünk sorsa.
Kettészakadt kis országunk
Nőjj fel végre hozzájuk!
Égi hegyek bomlanak
tán holnapra kisüt a nap
visszajönnek az elveszett hitek
s nem csak az ég s a csillagok a régiek….