A fa
Koronád a jövő, az élő álom.
Madár otthonát ringató fészek.
Vállamra hajolsz, a zenédet várom,
Lombod közül jön gyümölcs, az élet.
Törzsedhez, ha fáradt hátamat nyújtom
Új erőt adsz, oly szilárd a támasz.
Múlt és jövő közt biztosan félúton
Száz évig is vándorokra várhatsz.
Gyökereid mélybe nyúlnak le értem
E karok ölelik földem, szívem.
Fölhozzák, föl a kincseket a fénybe
Száll az üzenet lombodról, hiszem.
Minden lomb az én nyaramat ringatja,
Ősi rokon vagy, mint apám nagyapja.
Madár otthonát ringató fészek.
Vállamra hajolsz, a zenédet várom,
Lombod közül jön gyümölcs, az élet.
Törzsedhez, ha fáradt hátamat nyújtom
Új erőt adsz, oly szilárd a támasz.
Múlt és jövő közt biztosan félúton
Száz évig is vándorokra várhatsz.
Gyökereid mélybe nyúlnak le értem
E karok ölelik földem, szívem.
Fölhozzák, föl a kincseket a fénybe
Száll az üzenet lombodról, hiszem.
Minden lomb az én nyaramat ringatja,
Ősi rokon vagy, mint apám nagyapja.
Nem is olyan rég...
Dani unokámnak
Pici babánk voltál nem is olyan rég.
Ringattalak a mózeskosárral
Nagymama vagyok –emlékezni oly szép-
Melléd ültem, és a mese szárnyalt.
Megfordult a világ, most kicsi már én
Vagyok. Hozzám hajolsz, s mosolyával
Kedves arcodnak –mi nekem mindig szép-
Elvarázsolsz, mint egy szerelmes dal.
E rohanó világban kell ennél több?
Szívem örömmel csordultig tele.
Nem féltelek, átlátok jövőd fölött:
Kibe szeretet több nem is férne,
Arról gonoszság magától lepörög,
Míg kezét nyújtja másokat védve.
Pici babánk voltál nem is olyan rég.
Ringattalak a mózeskosárral
Nagymama vagyok –emlékezni oly szép-
Melléd ültem, és a mese szárnyalt.
Megfordult a világ, most kicsi már én
Vagyok. Hozzám hajolsz, s mosolyával
Kedves arcodnak –mi nekem mindig szép-
Elvarázsolsz, mint egy szerelmes dal.
E rohanó világban kell ennél több?
Szívem örömmel csordultig tele.
Nem féltelek, átlátok jövőd fölött:
Kibe szeretet több nem is férne,
Arról gonoszság magától lepörög,
Míg kezét nyújtja másokat védve.
Nap a fák között
A Nap a fák között haza,
fű, fa, virág est illata,
a tó csendes, fészkén madár
szellő lábujjhegyen ha jár,
barna sárga harmónia
csend a lélek mélyén ima,
tücsök, bogár s a végtelen
minden mi él itt van velem,
karom a Földön körbe át,
szelet kenyér, egy szál virág,
éhes, beteg, fáradt, árva,
minden szépet, jót hoz álma…
fű, fa, virág est illata,
a tó csendes, fészkén madár
szellő lábujjhegyen ha jár,
barna sárga harmónia
csend a lélek mélyén ima,
tücsök, bogár s a végtelen
minden mi él itt van velem,
karom a Földön körbe át,
szelet kenyér, egy szál virág,
éhes, beteg, fáradt, árva,
minden szépet, jót hoz álma…
Kérelem
Erő! Mely végtelent összetart!
Parányi titkaid szeretem.
Szeretem vezénylő hatalmad,
De kérdem porszem én: tehetem
Azt, amit akarok, szeretek?
Egyetlen gondolat kisiklik
Féktelen útjain, s jaj, mi lesz
Miatta énvelem akkor itt?
Szellemed vezesse sorsomat.
Taníts meg rejtélyes hatalom
Röpítsen gondolat és a szív
Mindenkor egyazon utakon.
Parányi titkaid szeretem.
Szeretem vezénylő hatalmad,
De kérdem porszem én: tehetem
Azt, amit akarok, szeretek?
Egyetlen gondolat kisiklik
Féktelen útjain, s jaj, mi lesz
Miatta énvelem akkor itt?
Szellemed vezesse sorsomat.
Taníts meg rejtélyes hatalom
Röpítsen gondolat és a szív
Mindenkor egyazon utakon.
A színek éjjel is...
A színek éjjel is sugaraznak rám
Letapogatják féltve a szívem.
Mindegy is, hogy milye nap köszön, vagy vár
Színek varázsa győz egyszerűen.
Madár repül a képemen, víz csobban,
Átölelem a felhők fölé nőtt
Jegenyét, és jön sárga zöld álmomban,
Mindegy, ha festék vászonra is dőlt
Kép lesz belőle, lelkem egy darabja.
Esőt sír a lomb, vagy napot ringat
Mozdul az ecset kezemben egy dalra
S előjön a mélyből minden, mindaz
Mit szín harmónia, és zene gyógyít.
Köszönöm Uram! Hogy kaptam rá gyógyírt.
Letapogatják féltve a szívem.
Mindegy is, hogy milye nap köszön, vagy vár
Színek varázsa győz egyszerűen.
Madár repül a képemen, víz csobban,
Átölelem a felhők fölé nőtt
Jegenyét, és jön sárga zöld álmomban,
Mindegy, ha festék vászonra is dőlt
Kép lesz belőle, lelkem egy darabja.
Esőt sír a lomb, vagy napot ringat
Mozdul az ecset kezemben egy dalra
S előjön a mélyből minden, mindaz
Mit szín harmónia, és zene gyógyít.
Köszönöm Uram! Hogy kaptam rá gyógyírt.
Két szemedben
(Szandi unokámnak)
Ablakomon kinézek, és látom:
Minden ág csupasz, vad szél cibálja.
Didergő házsor villan át a fákon,
Barackfám is fázik, nincs nagykabátja.
Szürke felhők gyűlnek, viszik álmom.
Lelkem tavaszi meleget várna
És ciróka fényt, de hiába várom
Borzongó ágra nem száll madárka.
Két szemedben Te hozod a Napot
Szívemben azonnal vége a télnek,
Ahogy rám nézel, mosolyod ragyog:
Orgonák zengnek, fuvolák zenélnek
vénség, betegség csitul, és az ok:
balzsam vagy nekem, lelkem újra éled.
Ablakomon kinézek, és látom:
Minden ág csupasz, vad szél cibálja.
Didergő házsor villan át a fákon,
Barackfám is fázik, nincs nagykabátja.
Szürke felhők gyűlnek, viszik álmom.
Lelkem tavaszi meleget várna
És ciróka fényt, de hiába várom
Borzongó ágra nem száll madárka.
Két szemedben Te hozod a Napot
Szívemben azonnal vége a télnek,
Ahogy rám nézel, mosolyod ragyog:
Orgonák zengnek, fuvolák zenélnek
vénség, betegség csitul, és az ok:
balzsam vagy nekem, lelkem újra éled.
Múlhatatlan
Iszonyat hangjain átszitál.
Vértócsák tetejére dermed.
Megpihen kistanyák fáinál,
Szívemben osztja a kegyelmet.
Csontomnak mészfehér álmából,
Bőrömnek mezein merengve
Kívülem, bennem él, hozzám szól.
A csönd szól, a csönd, Isten nyelve.
Élni hív, megtart és eltemet.
Táplálom, gyógyszerem, amelyre
Mindenkor bízhatom lelkemet.
A csönd szól, a csönd, Isten nyelve.
Túl, majd az elárvult létünkön,
Harangok zengenek és benne
Ő üzen, megérint békítőn,
A csönd szól, a csönd Isten nyelve.
Vértócsák tetejére dermed.
Megpihen kistanyák fáinál,
Szívemben osztja a kegyelmet.
Csontomnak mészfehér álmából,
Bőrömnek mezein merengve
Kívülem, bennem él, hozzám szól.
A csönd szól, a csönd, Isten nyelve.
Élni hív, megtart és eltemet.
Táplálom, gyógyszerem, amelyre
Mindenkor bízhatom lelkemet.
A csönd szól, a csönd, Isten nyelve.
Túl, majd az elárvult létünkön,
Harangok zengenek és benne
Ő üzen, megérint békítőn,
A csönd szól, a csönd Isten nyelve.
Szárny emel
(Radnóti Miklós emlékére)
Árva iker-csillagod
lelkünkben ragyog.
szemhéjad mögött
az ég feketül,
bordád alatt zokog
a Mindenség legbelül.
Sejtjeinkben
háborog a múlt.
Kezünk őrzi kezed.
Jövőnk sírját ma is,
megtébolyult eszmék ássák.
Kihagy az emlékezet.
Ordító fájdalmad
bennünk üvölt tovább,
emberfeletti kínodtól
és kínunktól csikordul
nap-mint nap fogunk.
”Így végzed hát te is”
halljuk és érezzük,
ahogy zuhanunk.
”Őrizz és véd
fehérlő fájdalom”
Imádkozom.
Árva iker-csillagod
lelkünkben ragyog.
szemhéjad mögött
az ég feketül,
bordád alatt zokog
a Mindenség legbelül.
Sejtjeinkben
háborog a múlt.
Kezünk őrzi kezed.
Jövőnk sírját ma is,
megtébolyult eszmék ássák.
Kihagy az emlékezet.
Ordító fájdalmad
bennünk üvölt tovább,
emberfeletti kínodtól
és kínunktól csikordul
nap-mint nap fogunk.
”Így végzed hát te is”
halljuk és érezzük,
ahogy zuhanunk.
”Őrizz és véd
fehérlő fájdalom”
Imádkozom.
Titok
Rügyek apró pólyáiban
ringatózik kövek között
szalad csörög marék földben
bont gyökeret szíved alatt
egy új kis szív dobogni kezd
tudd a kő is ettől virít
s lábad elé szelídülnek
riadt őzek hozzad lelked
erőd magad verejtéked
és dalba kezd ami élhet
a szeretet mi mindig ad
ha tettek s nem üres szavak
s a boldogság a nagy titok
mi belőled árad fakad
s a teremtő gondolat
az életért mi benned ég
egy vagy Te és a Mindenség.
ringatózik kövek között
szalad csörög marék földben
bont gyökeret szíved alatt
egy új kis szív dobogni kezd
tudd a kő is ettől virít
s lábad elé szelídülnek
riadt őzek hozzad lelked
erőd magad verejtéked
és dalba kezd ami élhet
a szeretet mi mindig ad
ha tettek s nem üres szavak
s a boldogság a nagy titok
mi belőled árad fakad
s a teremtő gondolat
az életért mi benned ég
egy vagy Te és a Mindenség.
Kagyló
Napok csöndje, mélye éltet.
Rám csukódnak gyöngyház éjek.
Sodor, rugdal tenger árja,
s kincset érlel, ami fáj ma.
Rám csukódnak gyöngyház éjek.
Sodor, rugdal tenger árja,
s kincset érlel, ami fáj ma.
Bezárt fény
/Csöri emlékére/
Andalog, ténfereg
még jár a gépezet
hamvadó parázs
szeme tekintete
szerelme gyönyörű
emléke együgyű
álomban szendereg
gyermekén is átnéz
nem fáj a nevetés
nem fáj tán srmmi se
de ha a lélek bent
életért pörölve
üvöltve felkiált
fény ragyog a bezárt
ablakok mögött
villanó fájdalom
hasít, zúg, mennydörög
majd préselt vorágok
málló emléke közt
hal újra semmibe
keze még kinyújtva
ujjai antennák
megérzik felfogják
szeretet áramát
de közűlük, ó jaj
már földre hull a virág.
Andalog, ténfereg
még jár a gépezet
hamvadó parázs
szeme tekintete
szerelme gyönyörű
emléke együgyű
álomban szendereg
gyermekén is átnéz
nem fáj a nevetés
nem fáj tán srmmi se
de ha a lélek bent
életért pörölve
üvöltve felkiált
fény ragyog a bezárt
ablakok mögött
villanó fájdalom
hasít, zúg, mennydörög
majd préselt vorágok
málló emléke közt
hal újra semmibe
keze még kinyújtva
ujjai antennák
megérzik felfogják
szeretet áramát
de közűlük, ó jaj
már földre hull a virág.