Földrajzórán
_ Nyár volt. Nem vett fel bugyit „a” Sári
tanító néni, az asztal alatt
rózsaszín combját, mást is,… kíváncsi
szemünk hol ide, hol oda szaladt.
Klott gatyánk szűk lett, bújtunk a padba,
lányoknak arcára hasadt a pír,
markunk tollszárat úgy szorította,
pacáktól hízott az irkapapír.
Istenem! – rég volt. Huszonhat gyerek
térképre, tudásra fogékonyak, s
szipu se volt, s más izgató szerek;
se földrajzóránál izgalmasabb...
2008. december 21.
tanító néni, az asztal alatt
rózsaszín combját, mást is,… kíváncsi
szemünk hol ide, hol oda szaladt.
Klott gatyánk szűk lett, bújtunk a padba,
lányoknak arcára hasadt a pír,
markunk tollszárat úgy szorította,
pacáktól hízott az irkapapír.
Istenem! – rég volt. Huszonhat gyerek
térképre, tudásra fogékonyak, s
szipu se volt, s más izgató szerek;
se földrajzóránál izgalmasabb...
2008. december 21.
_Az én hazám
_Ez a nép, ez az ország, az én népem, az én hazám.
Ha elbukok, belehalok, itt boruljon föld reám.
Mennyi vész és mennyi, jaj! - szenvedések örök sora;
vagy az ellen vagy a testvér, és mindegyik ostoba.
Mindenre jogot formál: adó, fegyver. Magadra vess! -
a bankhitel, a hivatal a törvényes nagy zsebes, s
viszi kór, viszi talár, végrehajtó nem gyógyszerel;
még tíz év a nyugdíjasnak? – ördög gyorsabban visz el…
Illeték és füstadó, mennyi álság a szégyenünk! -
egy irányba együtt? – csak a puskacső előtt megyünk…
Magyar sors? Évezredes? - ahhoz szoktasd hozzá magad:
közhöz közöny, könnyhöz a könny, vérhez mindig vér tapad?…
Üres nap, üres a hét, lődörgés és a kocsmapult! -
kelt a remény, aztán este ruhástól az ágyba bújt.
Menne Ő, de nincs hova, a gyár bezárt, a térd remeg,
kaszálót a gyom veri fel, importzacskót feji meg.
Siker, és a versenyezz! - és az olcsó: - Mindent szabad!
Bólints rá, és hord az irhád! - nem lesz hozzá több szavad.
Koptatott nagy szólamok, ígéretek nem kellenek,
arc nélküli tőke fogja: szív, az elme, gyermekek.
Nincs korlát, jog csak eszköz, éhes ember mindent megesz,
hiszi gyógyír a gyűlölet, no meg a drog! - meg a szesz.
Hitszegés és tolvajkulcs, üres kondér, zsíros szavak,
krokodilkönny, hamu!... - hamu!... - bűnbánatot tartanak.
Árulunk, kiárulnak kapaszkodót a talp alól,
aki nem tesz, az is cinkos; elhallgat, s nem érte szól.
Csak a pénz, a hatalom! – fodroskóka bokros-habbal,
Keresztanyám, komiszkenyér! – fejétől,… a döglött hal.
Válság sem új takaró! – egérút és nem is mai;
a kanyarban várnak ránk a finánctőke karmai.
Aztán már? - édes mindegy, kinek hiszel, vagy nem hiszel,
pánikkeltés! - s a megoldás? – Új Adók és Új Hitel?!!
Ez a hon a mostohám, s bár régóta van ellenem,
mint a szajhát, ki elhagyott, hűtlenül is szeretem.
Kicsi nép, kicsi ország, az én népem, az én hazám.
Ha elbukok,ha elbukik,itt boruljon föld reám.
2009. július 24.
Ha elbukok, belehalok, itt boruljon föld reám.
Mennyi vész és mennyi, jaj! - szenvedések örök sora;
vagy az ellen vagy a testvér, és mindegyik ostoba.
Mindenre jogot formál: adó, fegyver. Magadra vess! -
a bankhitel, a hivatal a törvényes nagy zsebes, s
viszi kór, viszi talár, végrehajtó nem gyógyszerel;
még tíz év a nyugdíjasnak? – ördög gyorsabban visz el…
Illeték és füstadó, mennyi álság a szégyenünk! -
egy irányba együtt? – csak a puskacső előtt megyünk…
Magyar sors? Évezredes? - ahhoz szoktasd hozzá magad:
közhöz közöny, könnyhöz a könny, vérhez mindig vér tapad?…
Üres nap, üres a hét, lődörgés és a kocsmapult! -
kelt a remény, aztán este ruhástól az ágyba bújt.
Menne Ő, de nincs hova, a gyár bezárt, a térd remeg,
kaszálót a gyom veri fel, importzacskót feji meg.
Siker, és a versenyezz! - és az olcsó: - Mindent szabad!
Bólints rá, és hord az irhád! - nem lesz hozzá több szavad.
Koptatott nagy szólamok, ígéretek nem kellenek,
arc nélküli tőke fogja: szív, az elme, gyermekek.
Nincs korlát, jog csak eszköz, éhes ember mindent megesz,
hiszi gyógyír a gyűlölet, no meg a drog! - meg a szesz.
Hitszegés és tolvajkulcs, üres kondér, zsíros szavak,
krokodilkönny, hamu!... - hamu!... - bűnbánatot tartanak.
Árulunk, kiárulnak kapaszkodót a talp alól,
aki nem tesz, az is cinkos; elhallgat, s nem érte szól.
Csak a pénz, a hatalom! – fodroskóka bokros-habbal,
Keresztanyám, komiszkenyér! – fejétől,… a döglött hal.
Válság sem új takaró! – egérút és nem is mai;
a kanyarban várnak ránk a finánctőke karmai.
Aztán már? - édes mindegy, kinek hiszel, vagy nem hiszel,
pánikkeltés! - s a megoldás? – Új Adók és Új Hitel?!!
Ez a hon a mostohám, s bár régóta van ellenem,
mint a szajhát, ki elhagyott, hűtlenül is szeretem.
Kicsi nép, kicsi ország, az én népem, az én hazám.
Ha elbukok,ha elbukik,itt boruljon föld reám.
2009. július 24.
Rábízom az akaratodra
„Állani
némán,mint
a Mátra,
Nem nézni előre,se hátra,
Nem erőlködni befelé sem,
Csak bámulnia létezésen,
És mindent köszönteni szépen,
Minden valók testvéreképpen.”
/Sík Sándor/
Nem nézni előre,se hátra,
Nem erőlködni befelé sem,
Csak bámulnia létezésen,
És mindent köszönteni szépen,
Minden valók testvéreképpen.”
/Sík Sándor/
Alföldi
szívemet a Mátra
mint rég, ma is magára tárta.
Csúcs, völgy – mentem – szén, üveghuták;
ember előtt, az ember után.
Belapoztam a könyveibe;
mi, ami kész, mi maradt félbe,
s megnéztem, mi van túl mindenen,
s amit még ne tudjon senki sem.
Álltam némán, mozdulatlanul,
míg a perc az öröklétbe hull;
besimulva a létezésbe,
hogy senki se vehessen észre.
S találkoztam Istenemmel ott,
hol csodát - mi mindent - alkotott!
Éreztem, míly parány a részek,
és hatalmát együtt Nem csak az egésznek.
Megköszöntem, hogy én is vagyok,
- együtt a Nap, Föld, a Csillagok –
ebben a csodás mindenségben.
„Minden valók testvéreképpen.”
2008. május 11.
mint rég, ma is magára tárta.
Csúcs, völgy – mentem – szén, üveghuták;
ember előtt, az ember után.
Belapoztam a könyveibe;
mi, ami kész, mi maradt félbe,
s megnéztem, mi van túl mindenen,
s amit még ne tudjon senki sem.
Álltam némán, mozdulatlanul,
míg a perc az öröklétbe hull;
besimulva a létezésbe,
hogy senki se vehessen észre.
S találkoztam Istenemmel ott,
hol csodát - mi mindent - alkotott!
Éreztem, míly parány a részek,
és hatalmát együtt Nem csak az egésznek.
Megköszöntem, hogy én is vagyok,
- együtt a Nap, Föld, a Csillagok –
ebben a csodás mindenségben.
„Minden valók testvéreképpen.”
2008. május 11.
_Sík Sándor – Mátraszentimre templomának falán
márványtáblába vésett – sorait negyedszázada olvastam.
Azóta imádkozom. És most a magamét is:
Uram, Te bölcs! - a Világ konok.
Ne nézd el, és ne engedj okot,
hogy ártsanak a gyarló részek,
teremtésed szép egészének.
Küldj, ha kell záport, fergeteget,
söprűzd át Földünket, az Eget!
Ne hulljon vér, és könny a porba.
Rábízom az akaratodra
Azóta imádkozom. És most a magamét is:
Uram, Te bölcs! - a Világ konok.
Ne nézd el, és ne engedj okot,
hogy ártsanak a gyarló részek,
teremtésed szép egészének.
Küldj, ha kell záport, fergeteget,
söprűzd át Földünket, az Eget!
Ne hulljon vér, és könny a porba.
Rábízom az akaratodra
A Zagyvapart poétája
_/ Ady nyomában, szabadosan /
Nyakas palóc, jász szíve hús-vér.
Hitevesztett tegnap a mában,
kezében nem egy colt füstölgött,
mérge; leginkább egymagában.
Ökölbe rándult kezét zsebre,
tarisznyáját a sutba vágva,
békét remélt a Zagyvaparton, s
toll, papír lett a barikádja.
Mert, amikor a piszkos „lé” - be,
torzzsal békült birkákra bámult,
nyakukon pányva, szemükben vagy
narancs aszott vagy szegfű sárgult.
Szarka ült a pacsirta fészkén,
toportyán pásztor a nyáj fölött,
felállt a gátra, egyet mordult,
és jó nagyot a vízbe köpött…
2007. február 1.
Nyakas palóc, jász szíve hús-vér.
Hitevesztett tegnap a mában,
kezében nem egy colt füstölgött,
mérge; leginkább egymagában.
Ökölbe rándult kezét zsebre,
tarisznyáját a sutba vágva,
békét remélt a Zagyvaparton, s
toll, papír lett a barikádja.
Mert, amikor a piszkos „lé” - be,
torzzsal békült birkákra bámult,
nyakukon pányva, szemükben vagy
narancs aszott vagy szegfű sárgult.
Szarka ült a pacsirta fészkén,
toportyán pásztor a nyáj fölött,
felállt a gátra, egyet mordult,
és jó nagyot a vízbe köpött…
2007. február 1.
Fanyalogva
Fanyalogva
gunnyadtam a nyúlós esti csöndre,
bal kezemből kicsúszott a rumos-teás bögre.
A jobbommal: - hí te basszus! Úgy utána kaptam,
megmozdult az öreg Föld - az egykedvű - alattam.
S csak mosolygott, amikor a jobbal utol értem;
nem adott volna bakfittyet bögréért, sem értem.
2008. október 31.
bal kezemből kicsúszott a rumos-teás bögre.
A jobbommal: - hí te basszus! Úgy utána kaptam,
megmozdult az öreg Föld - az egykedvű - alattam.
S csak mosolygott, amikor a jobbal utol értem;
nem adott volna bakfittyet bögréért, sem értem.
2008. október 31.
Oly szép...
Istenem! - Oly szép, szép ez az élet.
Szívünkben derű, lágy simogatás,
szerelmünk mikor karunkban ébred,
s ölelni vágyón izzik fel a láz.
Nem kell egy szó sem. Érezzük, mért nem,
beszél a kéz és szó nélkül a száj.
Micsoda érdem! - Amiért élnem,
s ha kell érette meghalni, muszáj ...
Száz forró csókja sokszor száz jó, ha
szédítő varázs szemében a tűz,
perzsel, megéget, el-elhalóra
sóhajul lelkünk, testünk összefűz,
s leomlunk lassan, amint a tóra
ernyeszti lágyan ágait a fűz ...
2006. július 12.
Szívünkben derű, lágy simogatás,
szerelmünk mikor karunkban ébred,
s ölelni vágyón izzik fel a láz.
Nem kell egy szó sem. Érezzük, mért nem,
beszél a kéz és szó nélkül a száj.
Micsoda érdem! - Amiért élnem,
s ha kell érette meghalni, muszáj ...
Száz forró csókja sokszor száz jó, ha
szédítő varázs szemében a tűz,
perzsel, megéget, el-elhalóra
sóhajul lelkünk, testünk összefűz,
s leomlunk lassan, amint a tóra
ernyeszti lágyan ágait a fűz ...
2006. július 12.