Tagok - Doszkocs Zsuzsa - Versek |
Szeretném, ha...
_Szeretném, ha úgy szeretnél, ahogy megérdemlem.
Szeretném, ha minden este itt lennél mellettem.
Szeretném, ha a szívedbe néha bele látnék.
Szeretném, ha a szívedben magamra találnék.
Szeretném, ha érezném mit kell még érted tennem.
Szeretném, ha tudnád, hogy őszintén bízhatsz bennem.
2011. május 20.
Szeretném, ha minden este itt lennél mellettem.
Szeretném, ha a szívedbe néha bele látnék.
Szeretném, ha a szívedben magamra találnék.
Szeretném, ha érezném mit kell még érted tennem.
Szeretném, ha tudnád, hogy őszintén bízhatsz bennem.
2011. május 20.
Fohász
_Zavaros víz hullámai sodorják az életem.
Ezért néha úgy érzem, hogy minden oly reménytelen.
Nézek jobbra, nézek balra, keresem a kiutat.
Hol találok bajaimra, tiszta forrású kutat?
Zavaros víz hullámai kicsit csendesedjetek.
Engedjétek, hogy éljek, mielőtt végleg elmegyek!
Jó lenne sok szépet tenni, s nagyon boldognak lenni.
A víz felszínén önfeledten, vidáman lebegni!
Zavaros víz hullámai, bőszek, hajthatatlanok.
Nem hagynak kibontakozni, mielőtt elsorvadok.
A halál zord árnyékában éltem én az életem.
A gyógyírt gondjaimra, csak az alkotásban lelem.
Istenem segíts engem, annyi gondon és bajon át.
Utam végén elérjem a megnyugtató Nirvánát!
S ahogy a kagyló a mocsokból gyönyörű gyöngyöt ád.
Én is adhassak magamból, egy tiszta fényű csodát!
2008. június 22.
Ezért néha úgy érzem, hogy minden oly reménytelen.
Nézek jobbra, nézek balra, keresem a kiutat.
Hol találok bajaimra, tiszta forrású kutat?
Zavaros víz hullámai kicsit csendesedjetek.
Engedjétek, hogy éljek, mielőtt végleg elmegyek!
Jó lenne sok szépet tenni, s nagyon boldognak lenni.
A víz felszínén önfeledten, vidáman lebegni!
Zavaros víz hullámai, bőszek, hajthatatlanok.
Nem hagynak kibontakozni, mielőtt elsorvadok.
A halál zord árnyékában éltem én az életem.
A gyógyírt gondjaimra, csak az alkotásban lelem.
Istenem segíts engem, annyi gondon és bajon át.
Utam végén elérjem a megnyugtató Nirvánát!
S ahogy a kagyló a mocsokból gyönyörű gyöngyöt ád.
Én is adhassak magamból, egy tiszta fényű csodát!
2008. június 22.
Titok
_A szerelem édes, a szerelem fáj.
A szerelmem oly magányos, mint egy rab madár.
Hisz minden szenvedést én érzek csupán,
mert a párom más utakon, tőlem messze jár.
Mindig arra várok hátha visszatér.
De legtöbbször kiderül, hogy ez hiú remény.
Hogyha néha látom az mindent megér.
Nem tudja, hogy Ő számomra mily becses személy.
Szeretem ahogy néz és minden szavát.
A szívemben ez az érzés viszonzásra vár.
Mégis csak a bánat, ami megmarad,
mert nem árulhatom el a féltett titkomat.
2002. május 29.
A szerelmem oly magányos, mint egy rab madár.
Hisz minden szenvedést én érzek csupán,
mert a párom más utakon, tőlem messze jár.
Mindig arra várok hátha visszatér.
De legtöbbször kiderül, hogy ez hiú remény.
Hogyha néha látom az mindent megér.
Nem tudja, hogy Ő számomra mily becses személy.
Szeretem ahogy néz és minden szavát.
A szívemben ez az érzés viszonzásra vár.
Mégis csak a bánat, ami megmarad,
mert nem árulhatom el a féltett titkomat.
2002. május 29.
Tavasz
_Itt van végre, megjött közénk, a boldog kikelet.
A természettel minden ember együtt ünnepel.
Zsendül a fű, kibújik az első kis hóvirág.
Rügyezni kezdenek a gyümölcsfák és az orgonák.
A csermely cserfesen csobogva fut-szalad tova.
Hisz elolvadt a téli hó, nem áll az útjába.
Zúgva-zsongnak a bogarak föl-le a határban,
s gyűjtik a szorgos méhek a mézet a kaptárba.
A fecskék a hosszú útjuk után hazatérnek.
A gólyák a háztetején vígan kelepelnek.
A nap sugaraival meleget küld a földre.
Az azúrkék ég színét szivárvány veszi körbe.
De ha a májusi fagy rátámad a világra,
hirtelen a sok virág a szirmait bezárja.
Az állatok, s a bogarak dideregve fáznak.
Az élőlények mindenhol a jó időre várnak.
A természetnek rendje, hogy megújul az élet,
ezzel biztatást adhat az emberi reménynek.
Azt tanulhatjuk belőle, hogy újra kezdhetünk.
Legyen ez a megújulás a közös ünnepünk!
2002. április 22.
A természettel minden ember együtt ünnepel.
Zsendül a fű, kibújik az első kis hóvirág.
Rügyezni kezdenek a gyümölcsfák és az orgonák.
A csermely cserfesen csobogva fut-szalad tova.
Hisz elolvadt a téli hó, nem áll az útjába.
Zúgva-zsongnak a bogarak föl-le a határban,
s gyűjtik a szorgos méhek a mézet a kaptárba.
A fecskék a hosszú útjuk után hazatérnek.
A gólyák a háztetején vígan kelepelnek.
A nap sugaraival meleget küld a földre.
Az azúrkék ég színét szivárvány veszi körbe.
De ha a májusi fagy rátámad a világra,
hirtelen a sok virág a szirmait bezárja.
Az állatok, s a bogarak dideregve fáznak.
Az élőlények mindenhol a jó időre várnak.
A természetnek rendje, hogy megújul az élet,
ezzel biztatást adhat az emberi reménynek.
Azt tanulhatjuk belőle, hogy újra kezdhetünk.
Legyen ez a megújulás a közös ünnepünk!
2002. április 22.
Tűnődés
_Túl vagyok a kómán.
Élek, ahogy hagyják.
És a gép duruzsol a fülembe,
miközben levegőt juttat a tüdőmbe.
Nem kívánom Néked
ezt a nehézséget!
De belenézhetne a szemembe,
aki szerint túl nagy a létem költsége.
Szeretem a szépet.
Festek is sok képet.
És a gép duruzsol a fülembe,
miközben levegőt juttat a tüdőmbe.
A gazdaság sáros?
Haljak meg, tán már most!
De belenézhetne a szemembe,
aki szerint túl nagy a létem költsége.
Igyekszem a jóra.
Vágyom néhány szóra.
És a gép duruzsol a fülembe,
miközben levegőt juttat a tüdőmbe.
Hát Tisztelt Országház!
Ez a humanitás?
De belenézhetne a szemembe,
aki szerint túl nagy a létem költsége.
Komor ez a Világ.
Nekem helyet nem ád.
De belenézhetne a szívembe,
aki szerint nem vagyok méltó az életre.
Budapest, 2004 okt. 27.
Élek, ahogy hagyják.
És a gép duruzsol a fülembe,
miközben levegőt juttat a tüdőmbe.
Nem kívánom Néked
ezt a nehézséget!
De belenézhetne a szemembe,
aki szerint túl nagy a létem költsége.
Szeretem a szépet.
Festek is sok képet.
És a gép duruzsol a fülembe,
miközben levegőt juttat a tüdőmbe.
A gazdaság sáros?
Haljak meg, tán már most!
De belenézhetne a szemembe,
aki szerint túl nagy a létem költsége.
Igyekszem a jóra.
Vágyom néhány szóra.
És a gép duruzsol a fülembe,
miközben levegőt juttat a tüdőmbe.
Hát Tisztelt Országház!
Ez a humanitás?
De belenézhetne a szemembe,
aki szerint túl nagy a létem költsége.
Komor ez a Világ.
Nekem helyet nem ád.
De belenézhetne a szívembe,
aki szerint nem vagyok méltó az életre.
Budapest, 2004 okt. 27.
Szentendre
_Óh, Te gyönyörű, ódon kis város Szentendre.
A Dunakanyar láncának legszebb gyöngyszeme.
Boldoggá tesz, hogy ide köt minden érzelmem.
Büszkévé, hogy itt fejlődhetett az értelmem.
Színpompás falaid közt vidáman tanultam.
A nehéz leckét is sokszor fejből fújtam.
Nem csak a tudás kulcsát adtad a kezembe.
A szereteted mélyen bevésted szívembe.
A művészet csodálatát belém nevelted,
mert több nemzet stílusát jól összekeverted.
Ez adja szépséged, s az önzetlen képesség,
Hogy nálad otthonra lelhet minden kisebbség.
A város jó hozzám is, nem hagynám el soha,
Mert Ő sem volt velem gonosz vagy mostoha.
Hisz befogadtak engem. Szerettek is talán
bármit hoz számomra, ezután a magány,
azt nem felejtem el, hogy itt nevelkedtem,
még ha a betegségem száműzött is innen.
Köszönöm hát Neked, hogy gondos voltál hozzám,
hisz számomra Te vagy az eltűnt fiatalság.
2001. május 9.
A Dunakanyar láncának legszebb gyöngyszeme.
Boldoggá tesz, hogy ide köt minden érzelmem.
Büszkévé, hogy itt fejlődhetett az értelmem.
Színpompás falaid közt vidáman tanultam.
A nehéz leckét is sokszor fejből fújtam.
Nem csak a tudás kulcsát adtad a kezembe.
A szereteted mélyen bevésted szívembe.
A művészet csodálatát belém nevelted,
mert több nemzet stílusát jól összekeverted.
Ez adja szépséged, s az önzetlen képesség,
Hogy nálad otthonra lelhet minden kisebbség.
A város jó hozzám is, nem hagynám el soha,
Mert Ő sem volt velem gonosz vagy mostoha.
Hisz befogadtak engem. Szerettek is talán
bármit hoz számomra, ezután a magány,
azt nem felejtem el, hogy itt nevelkedtem,
még ha a betegségem száműzött is innen.
Köszönöm hát Neked, hogy gondos voltál hozzám,
hisz számomra Te vagy az eltűnt fiatalság.
2001. május 9.
Örök szerelem
_Édes, drága Kedvesem
imádom, hogy vagy nekem.
Hogyha velem lehetnél
többet nem is búsulnék.
De mivel te messze jársz
életem, mint téli táj,
oly sivár vigasztalan,
minden szinte hasztalan.
Újra jössz, én várok Rád.
Szirmot bont a sok virág.
Tavaszt hoz a szerelmünk.
Csodás lesz az életünk.
Együtt leszünk boldogan.
Izzik testünk szilajan.
Mint a nyári napsugár
körbe fon minket a vágy.
Soha el nem hamvadón,
öregkorig, lankadón,
őszi, gazdag terméssel,
szerető megértéssel,
velünk marad Kedvesem
ez az örök szerelem.
1999. augusztus 21.
imádom, hogy vagy nekem.
Hogyha velem lehetnél
többet nem is búsulnék.
De mivel te messze jársz
életem, mint téli táj,
oly sivár vigasztalan,
minden szinte hasztalan.
Újra jössz, én várok Rád.
Szirmot bont a sok virág.
Tavaszt hoz a szerelmünk.
Csodás lesz az életünk.
Együtt leszünk boldogan.
Izzik testünk szilajan.
Mint a nyári napsugár
körbe fon minket a vágy.
Soha el nem hamvadón,
öregkorig, lankadón,
őszi, gazdag terméssel,
szerető megértéssel,
velünk marad Kedvesem
ez az örök szerelem.
1999. augusztus 21.
4 elem
_Legyél a tűz, amely lángjával elhamvaszt.
Parazsad úgy éget, hogy majdnem elporlaszt.
Nézz rám forró szenvedéllyel és epedőn.
Érezzem a vágyad bőrömön perzselőn.
Legyél a víz, amely hullámzik nyugtatón.
Hűvösen körbevesz, lágyan és ringatón.
Pajkos tajtéka, paskolja a testemet,
közben úgy érzem, hogy ápolja lelkemet.
Legyél a föld, amely gyümölcsével táplál.
Mutasd körbe a természet minden báját.
Olyan az életünk, mint egy dínom-dánom.
Úgy érzem veled lenni, édeni álom.
Legyél a levegő, amely átölelő.
Szárítsd fel könnyem, ne törjön újra elő.
Te vagy az életem értelme el ne hagyj.
Érezzem szerelmed, örökké velem vagy.
Budapest, 2011. máj. 20.
Parazsad úgy éget, hogy majdnem elporlaszt.
Nézz rám forró szenvedéllyel és epedőn.
Érezzem a vágyad bőrömön perzselőn.
Legyél a víz, amely hullámzik nyugtatón.
Hűvösen körbevesz, lágyan és ringatón.
Pajkos tajtéka, paskolja a testemet,
közben úgy érzem, hogy ápolja lelkemet.
Legyél a föld, amely gyümölcsével táplál.
Mutasd körbe a természet minden báját.
Olyan az életünk, mint egy dínom-dánom.
Úgy érzem veled lenni, édeni álom.
Legyél a levegő, amely átölelő.
Szárítsd fel könnyem, ne törjön újra elő.
Te vagy az életem értelme el ne hagyj.
Érezzem szerelmed, örökké velem vagy.
Budapest, 2011. máj. 20.
Karácsony
_Itt van, megjött szent karácsony,
melynek neve legyen áldott.
Ünnepeljük a kisdedet,
aki érettünk szenvedett.
Gyógyította sebeinket,
megváltotta bűneinket.
Ez az állhatatos jóság
számunkra örök tanúság.
S gondoljunk a gyermekekre
a barnákra, a szőkékre.
Mindben még ott az a szikra
a szemükből tükröz vissza
a tisztaság és a szépség.
Még az övék a képesség,
hogy megváltsák a világot.
Óvjuk bennük ezt a lángot!
Budapest, 2005. Karácsony
melynek neve legyen áldott.
Ünnepeljük a kisdedet,
aki érettünk szenvedett.
Gyógyította sebeinket,
megváltotta bűneinket.
Ez az állhatatos jóság
számunkra örök tanúság.
S gondoljunk a gyermekekre
a barnákra, a szőkékre.
Mindben még ott az a szikra
a szemükből tükröz vissza
a tisztaság és a szépség.
Még az övék a képesség,
hogy megváltsák a világot.
Óvjuk bennük ezt a lángot!
Budapest, 2005. Karácsony
Bizakodás
_Ez a világ, oly csodás
ezt érzem én óraszám.
Bár mindig így lehetne,
hogy az élet szeretne.
De ha nem lesz mindig így
az sem jelent bút vagy kínt.
Mert a sorsom változhat
Ha nem ma, talán holnap?
1999. augusztus 12.
ezt érzem én óraszám.
Bár mindig így lehetne,
hogy az élet szeretne.
De ha nem lesz mindig így
az sem jelent bút vagy kínt.
Mert a sorsom változhat
Ha nem ma, talán holnap?
1999. augusztus 12.
Hála
__Betegségem Nehéz terhe
a lelkemet Még nem torta.
Óvta szülői szeretet,
vigyázva botló léptemet.
Sokszor voltam csalfa, hamis.
Megbíztak bennem akkor is.
Nehéz élet jutott nekik.
Én is növeltem terheik.
Azaz egyben segíthettem.
Én is ugyan úgy szerettem.
Víg kedélyt , mit tőlük kaptam,
vissza is juttattam nekik.
1998. augusztus 23.
a lelkemet Még nem torta.
Óvta szülői szeretet,
vigyázva botló léptemet.
Sokszor voltam csalfa, hamis.
Megbíztak bennem akkor is.
Nehéz élet jutott nekik.
Én is növeltem terheik.
Azaz egyben segíthettem.
Én is ugyan úgy szerettem.
Víg kedélyt , mit tőlük kaptam,
vissza is juttattam nekik.
1998. augusztus 23.