Lángoló homokban...
(Életrajzi sorok)
Lángoló homokban tanultam meg járni,
Ezt követte háború, pince-homály,
Napfényes tiszta ég, sík vidék, határnyi,
Gennyes kór, karmos pubertás iskolám,
Yale, Oxford helyett marasztalt a gyár.
Elszakadni, el! Bűzlő, őrölő gyomra
Lett álmaimban ismét pince-homály,
Grádicsokon mászom ilyenkor azóta –
Égig érő létrán ébredek valóra:
Zűrzavar s csodák közt vívódó világ –
Alkotó erőt őriz gyermeki láng.
Lángoló homokban tanultam meg járni,
Ezt követte háború, pince-homály,
Napfényes tiszta ég, sík vidék, határnyi,
Gennyes kór, karmos pubertás iskolám,
Yale, Oxford helyett marasztalt a gyár.
Elszakadni, el! Bűzlő, őrölő gyomra
Lett álmaimban ismét pince-homály,
Grádicsokon mászom ilyenkor azóta –
Égig érő létrán ébredek valóra:
Zűrzavar s csodák közt vívódó világ –
Alkotó erőt őriz gyermeki láng.
Lényedhez simulok
Feleségemnek
Kár, hogy e szép napon
jól sikerült napon
messze voltál tőlem, nem voltál velem.
Úgy gondoltam rád, mint negyven éve mindig,
sok ma-készült fotóm bizonyítja ezt.
Tündérek dalától zizzenő nádas,
négy cigája* által húzott kétkerekű,
s mint az Ázsia sztyeppéin délceg, vad őseink,
kun, besenyő, tatár, magyar ivadékok,
nóniusszá nemesült tűz-paripákon
acélos izmokkal kemény fiatalok:
szép mese, álom, régi valóság!
Látod, igaz szavam hát:
mind ezen képpel
lényedhez simulok, én kicsi drágám.
Kár, hogy e szép napon
jól sikerült napon
messze voltál tőlem, nem voltál velem.
Úgy gondoltam rád, mint negyven éve mindig,
sok ma-készült fotóm bizonyítja ezt.
Tündérek dalától zizzenő nádas,
négy cigája* által húzott kétkerekű,
s mint az Ázsia sztyeppéin délceg, vad őseink,
kun, besenyő, tatár, magyar ivadékok,
nóniusszá nemesült tűz-paripákon
acélos izmokkal kemény fiatalok:
szép mese, álom, régi valóság!
Látod, igaz szavam hát:
mind ezen képpel
lényedhez simulok, én kicsi drágám.
Gyermekkorom
Gyertyafény, barokk ragyogás.
Zengett ég felé „oh Mária, Mária”.
Hittan óra, szép szó, biblikus,
vértanúk, liturgia és –
„Száll az ének, zeng az ének”,
szállt kék nyakkendőm, a kisdobos.
Két világ bennem, lelkemben béke volt,
kívülem minden, ami rossz;
láncok csörrenése, fogak csikorgatása.
Csöndes hajnali fény borult reám –
ópium-szerű, Nákonxipán.
Zengett ég felé „oh Mária, Mária”.
Hittan óra, szép szó, biblikus,
vértanúk, liturgia és –
„Száll az ének, zeng az ének”,
szállt kék nyakkendőm, a kisdobos.
Két világ bennem, lelkemben béke volt,
kívülem minden, ami rossz;
láncok csörrenése, fogak csikorgatása.
Csöndes hajnali fény borult reám –
ópium-szerű, Nákonxipán.
Interieur
Karcsún szolidan int felénk szobánk
vendége délszaki Araucária
s micsoda szépség! - lábánál hever
fehér kövületként narancsszínű hassal
a Thetysről regélő triton vagy osztriga.
Szétbomlott rég a test de tengerek
fenséges titkait tárja elénk a váz
s a zöld fátyolban pompázó növényi csoda
- a szobánk vendége délszaki Araucária –
míg kinn üvölt a tél, csöndes bölcs derűvel
régmúlt elődökről meghitten danolász.
vendége délszaki Araucária
s micsoda szépség! - lábánál hever
fehér kövületként narancsszínű hassal
a Thetysről regélő triton vagy osztriga.
Szétbomlott rég a test de tengerek
fenséges titkait tárja elénk a váz
s a zöld fátyolban pompázó növényi csoda
- a szobánk vendége délszaki Araucária –
míg kinn üvölt a tél, csöndes bölcs derűvel
régmúlt elődökről meghitten danolász.
Alkonyvers
Gyermeki lábnyom
a forró kvarchomokban –
merre tűnt, kérdem.
Szilvaíz csurran
dús őszies sugárban –
már alig érzem.
Bim-bam, - szól a harang.
Hold száll? – darvak, csillag se:
mindenek térden.
a forró kvarchomokban –
merre tűnt, kérdem.
Szilvaíz csurran
dús őszies sugárban –
már alig érzem.
Bim-bam, - szól a harang.
Hold száll? – darvak, csillag se:
mindenek térden.
Szombathelyi tavasz
Ismét egy szép nap, könyvelem,
arany betűkkel írom én
memóriámnak lapjain –
magánkincstárnak, gyűjtemény.
Saváriában kék az ég,
s magnóliát látsz, kelyhe tárt,
mélyzöld fenyőfák, délcegen –
embert formáló színvilág –
bordók, lilák meg rózsaszín.
Mint légiósok hajdanán –
Ízisz felé visz sétaút
egy friss diáklány oldalán.
arany betűkkel írom én
memóriámnak lapjain –
magánkincstárnak, gyűjtemény.
Saváriában kék az ég,
s magnóliát látsz, kelyhe tárt,
mélyzöld fenyőfák, délcegen –
embert formáló színvilág –
bordók, lilák meg rózsaszín.
Mint légiósok hajdanán –
Ízisz felé visz sétaút
egy friss diáklány oldalán.
Globalizáció
Kamerunban esőerdő
erdő mélyén kicsi falu
hol népek vígan élnek
piactéren tévé is van
a tévében adás néha
így fejükön kalap billeg
míg járják a vudu táncot
s mert hallják a Dow Yones* mennyi
számlálgatják kecskéiket.
*napi tőzsdeindex New Yorkban
erdő mélyén kicsi falu
hol népek vígan élnek
piactéren tévé is van
a tévében adás néha
így fejükön kalap billeg
míg járják a vudu táncot
s mert hallják a Dow Yones* mennyi
számlálgatják kecskéiket.
*napi tőzsdeindex New Yorkban
Augusztus
Hol már a tavasznak üde zöldje? –
Szénaillattól részegen
sáskák kóvályognak, szállnak
az újrakaszált réteken.
Forró, tikkasztó kánikulában
az erdő is lecsendesült –
fáradt vendég, - egy bogáncsra
pihenni rókalepke ült.
Most jólesik fürdőzés, ivászat, -
mily jólesik a kerti pad
s ott álmodozva találgatni
mit burukkol örvösgalamb!
Sűrű méz foly házaink falára,
nem rezdül fű, nyárfalevél, -
István király ünnepére
asztalon az első kenyér –
megszegve a szentelt kenyér.
vár.
Szénaillattól részegen
sáskák kóvályognak, szállnak
az újrakaszált réteken.
Forró, tikkasztó kánikulában
az erdő is lecsendesült –
fáradt vendég, - egy bogáncsra
pihenni rókalepke ült.
Most jólesik fürdőzés, ivászat, -
mily jólesik a kerti pad
s ott álmodozva találgatni
mit burukkol örvösgalamb!
Sűrű méz foly házaink falára,
nem rezdül fű, nyárfalevél, -
István király ünnepére
asztalon az első kenyér –
megszegve a szentelt kenyér.
vár.
Nyüszít a múzsa
Hús, kutya, hús, arab, rab arab hús,
sár, szétrobbant test, lángol a Föld,
dzsihad holdja és az égi Hold...
„Goethe, Hátem és Szulejka...”
fordítói széptevés; költői est, líra –
- ankét. Nem lehet, nem, nem ilyet akartam!
Sír, nyüszít a Múzsa hangja.
„Napkeletre fuss el messze
ősi szellőt lélegezve.”
Ó ha Goethe most ha élne
tiltakozna – tán még ő is szitkozódna,
lant szakadna, dal hörögne
- élő hallja s hallja holt –
„lángol a Föld
dzsihad holdja s az égi Hold!
Lángol a Föld
dzsihad holdja s az égi Hold!”
sár, szétrobbant test, lángol a Föld,
dzsihad holdja és az égi Hold...
„Goethe, Hátem és Szulejka...”
fordítói széptevés; költői est, líra –
- ankét. Nem lehet, nem, nem ilyet akartam!
Sír, nyüszít a Múzsa hangja.
„Napkeletre fuss el messze
ősi szellőt lélegezve.”
Ó ha Goethe most ha élne
tiltakozna – tán még ő is szitkozódna,
lant szakadna, dal hörögne
- élő hallja s hallja holt –
„lángol a Föld
dzsihad holdja s az égi Hold!
Lángol a Föld
dzsihad holdja s az égi Hold!”
Hangulat
Sajna, nem születtem áldott fényre
mint naprózsa, gyík, tahiti lány –
vagyok háborús kor nemzedéke;
mélyre száműzött pincebogár –
lényem reszket jőni fel világra,
védtelen, pucér-riadt, habár
ősi fényvágy génjeimbe zárva –
minden sejtem megváltásra
mint naprózsa, gyík, tahiti lány –
vagyok háborús kor nemzedéke;
mélyre száműzött pincebogár –
lényem reszket jőni fel világra,
védtelen, pucér-riadt, habár
ősi fényvágy génjeimbe zárva –
minden sejtem megváltásra
"Szív igéje"...
Biblikus mondat:
„ Azt tegyed, mit másoktól
Vártam én bárkitől bármit is bármikor?! –
Tettem, amit szívem, természetem diktált,
mint a természet fia, a meg nem bolygatott.
Érzelmek születtek így,
gondolatok,
összecsaptak a természet törvénye szerint.
Összecsaptak, hulltak
és születtek
szebbek, jobbak, újak.
Így jutok Teremtőmhöz mindegyre közelebb.
Fák, sziklák, vizek éneklik: Miatyánk, Hiszekegy...
Félve, dúdolva, halkan mondom ezt ki
míg lapozom könyved vén fűzfák lombja alatt;
el ne röppenj tőlem, hófehér madárka,
„szív igéje”, ihletett, termékeny pillanat!
„ Azt tegyed, mit másoktól
Vártam én bárkitől bármit is bármikor?! –
Tettem, amit szívem, természetem diktált,
mint a természet fia, a meg nem bolygatott.
Érzelmek születtek így,
gondolatok,
összecsaptak a természet törvénye szerint.
Összecsaptak, hulltak
és születtek
szebbek, jobbak, újak.
Így jutok Teremtőmhöz mindegyre közelebb.
Fák, sziklák, vizek éneklik: Miatyánk, Hiszekegy...
Félve, dúdolva, halkan mondom ezt ki
míg lapozom könyved vén fűzfák lombja alatt;
el ne röppenj tőlem, hófehér madárka,
„szív igéje”, ihletett, termékeny pillanat!
Szösszenet
Pontosan négykor kezdődik –
mindegy, hogy mi, - a kötelező.
A haragóra fél négyet ütött.
Félórát itt a parkban,
árnyékban ülhetek
s közben antarktiszi hóviharban
melegszem császárpingvinek között.
Aztán – hűsölni megyek pálmafák alá,
szürcsölni jéghideg oázis-vizet.
Lában alatt rücskös beton –
virágmintás szőnyeggé varázsolom
s mint ifjú herceg – én vén zsivány –
sétálva rajta
aranyaim szerteszórom.
mindegy, hogy mi, - a kötelező.
A haragóra fél négyet ütött.
Félórát itt a parkban,
árnyékban ülhetek
s közben antarktiszi hóviharban
melegszem császárpingvinek között.
Aztán – hűsölni megyek pálmafák alá,
szürcsölni jéghideg oázis-vizet.
Lában alatt rücskös beton –
virágmintás szőnyeggé varázsolom
s mint ifjú herceg – én vén zsivány –
sétálva rajta
aranyaim szerteszórom.
Temetünk
(Csöri emlékére)
Temetünk. Jaj, hideg a föld, fagyott!
Temetni kell - romlandó test halott!
Temetjük a húst, bőrt, hajszálakat,
Enyészeté mind, csak a csont marad.
A csont jelzi majd, élt egy ember itt -
gyásznépek, óvjuk szép érzelmeit!
Imába, zsoltárba szőjük azt
mi döbbent lényünkhöz szól, nyújt vigaszt.
Temetünk. Jaj, hideg a föld, fagyott ...
Temetünk. Jaj, hideg a föld, fagyott!
Temetni kell - romlandó test halott!
Temetjük a húst, bőrt, hajszálakat,
Enyészeté mind, csak a csont marad.
A csont jelzi majd, élt egy ember itt -
gyásznépek, óvjuk szép érzelmeit!
Imába, zsoltárba szőjük azt
mi döbbent lényünkhöz szól, nyújt vigaszt.
Temetünk. Jaj, hideg a föld, fagyott ...